Főzelékek, káposztás tészta és a feledhetetlen ízű piskóta kocka csokoládé öntettel. A régi korok menzáján ezek mind megtalálhatók voltak. Nem volt kimondottan finom, de megettük. Cikkünkben felidézzük milyen is volt az iskolai menza régen , így hogy újra elérkezett az iskolai időszak. Nosztalgiára fel!
Iskolai menza régen: ezeket ettük anno – piskóta
–
A menza története
Az iskolai étkeztetés nem egy újkeletű dolog. A mai értelemben vett menzáról a háború utántól beszélhetünk. Ekkor még nem különítették el az iskolai és munkahelyi menzákat. A 8 éves gyerekek is ugyan azt a fajta ételt ették, mint a gyárban dolgozó 50-es éveit taposó munkások. Régen nem volt központi cég, mint manapság, akik kerületek szerint szállították az ételt. A főzést, étkeztetést helyben oldották meg. Fiatalabb olvasóink gondolhatják, hogy akkor biztos változatosabb ételeket tudtak főzni, nagyobb volt a szabadság, de ez nem így volt.
A “konyhásnéniknek” abból az alapanyagból kellett dolgozniuk amik éppen a rendelkezésükre álltak. Tésztát gyúrtak, szeleteltek, főztek, sütöttek. Ha megcsappant az alapanyagkészlet, abból kellett kihozniuk valamit, amit tudtak.
–
Azok a 80-as évek…
A 80-as évekre a közétkeztetés szabályai megszilárdultak. És bár nem volt előtérben az, hogy mennyi só, vagy mennyi cukor van az ételben, vagy hogy mennyire egészséges, amit a gyerekek elé raknak, megettük és nem lett bajunk tőle. Ma már ennél több szabályt kell betartani a közétkeztetésben és lássuk be, így sokkal nehezebb megfelelni a gyerekek ízléseinek.
Az iskolai étkeztetésben nagyobb változás akkor következett, amikor központi cégen keresztül kezdték el megoldani az iskolákban, óvodákban az étkeztetést. Az étel repertoár elég silány volt még így is.
Nagyjából 30 különböző ételt pörgettek ki, amik talán még a 90-es években is hasonlóak voltak és meg merjük kockáztatni, hogy a 2000-es évek elejére is jutott még ebből a kínálatból. Így az sem meglepő, ha gyerekeink is ugyan azt az ízű spenótot ették tükörtojással.
A mai gyerekek étkeztetésénél az egészség a fő szempont, így cukor és só használata nélkül kell boldogulniuk a közétkeztetést végző cégeknek, illetve nagyon oda kell figyelni az egészséges alapanyagokra.
–
Iskolai menza régen
Biztosan mindannyiunknak van pár menzás sztorija, amire szívesen gondol vissza. Talán még sokunkban ma is megvannak azok a jellegzetes ízek, amiket akkor ettünk. Ha valami finomság volt ebédre annak már rögtön híre ment, tesók, barátok adták tovább az információt osztályról-osztályra és már epekedve vártuk a délidőt, hogy végre újra ehessük a nagy kedvencet a piskóta kockát csokoládé öntettel.
–
Amiket akkor ettünk…
A kínálat nem volt túl nagy, biztosan sokszor mondtuk egy-egy nap egy levesre, vagy főzelékre, hogy “jaj ne, már megint ez”. Az ételek egyszerűek voltak és senkit nem érdekelt, hogy egészséges-e vagy sem. Sokszor hétfőnként krumplistészta volt a menü, ugyanis ennek elkészítéséhez nem volt szükség friss alapanyagokra. A krumplistésztát nagyon elrontani nem lehetett. Nem volt különösen finom, de rossz se. Ha már a tésztaételeknél vagyunk, biztosan mindenki emlékszik még a túrós tésztára, amit jól felvizezett tejföllel kaptunk cukrosan (akkor még nem számított, mennyi cukor van az ételünkben).
Nagy dilemmát okozott még a káposztás tészta, ugyanis sokan cukorral ették, viszont páran ezt szentségtörésnek vélték. Bárhogyis nézzük, tipikus menzakaja volt a káposztás tészta akkoriban. Gyerekek nagy kedvenceként tartották számon, a hihetetlenül egyszerű mákos tésztát. A mákos tészta előtt általában gulyás levest adtak a menüben, illetve az alattomos mákszemek eltisztítására olykor kaptunk almát is. Ütött kopott volt ugyan, de megettük. És ha nem volt alma, szüleinknek meg sem kellett kérdezni mi volt az ebéd, hiszen a bizonyíték ott maradt a fogunk között.
Bár az étellel nem illik játszani, biztosan sokszor előfordult, hogy csereeszközként használtuk akár a húst vagy a desszertet egy-egy ebéd alatt és olykor sikerült is valóban jó üzletet kötnünk egy-egy osztálytársunkkal, aki finnyásabb volt.
–
A rettegett “konyhásnénik”
Előfordult az is, hogy rettegtünk egy-egy konyhásnénitől, ilyenkor a kevésbé finom ebédet meghagyva, igyekeztünk különböző praktikákat bevetni, hogy úgy tűnjön, mintha ettünk volna a fogásból. Ha szerencsénk volt, oda tudtuk adni olyan osztálytársnak, aki jóétvágyú volt, de ha nem jártunk sikerrel, igyekeztünk legalább a húst bepréselni a köret alá, vagy a tányéron úgy alakítani az alapanyagokat, hogy úgy tűnjön, mintha ettünk volna belőle.
Ha valakit jobban kedvelt a konyhás néni, nagyobb adagokat kapott a finomabb ételekből és nagyban irigykedtünk rá, amikor még a desszertből is kaphatott repetát.
–
Összegzésként
Vitathatatlan, hogy rengeteg változás történt az iskolai étkeztetés életében. Valószínűleg ma már sokkal kevesebb szülő dönt amellett, hogy befizeti gyerekét a menzára, inkább otthon készít valamit, vagy rendel valahonnan. Az idősebb korosztályban pedig már egyáltalán nem népszerű menzára járni.
Ennek persze az is oka, hogy rengeteg új szabályozást vezettek be, aminek köszönhetően, nem egyszerű megtalálni a gyerekek ízlését. És bár régen se volt a menzakaja ötcsillagos, de azért a szülők, nagyszülők szívesen gondolnak vissza az iskolás éveikre és arra, hogy milyen jó is volt az iskolai menzán.
Ha nosztalgiáznál még a retrogasztro blog oldalán rengeteg izgalmas írást találsz.
Ha Neked is van egy jó menzás sztorid, oszd meg velünk! A legjobbakat közzétesszük az oldalunkon!
