Főzelékek, káposztás tészta és a feledhetetlen ízű piskóta kocka csokoládé öntettel. A régi korok menzáján ezek mind megtalálhatók voltak. Nem volt kimondottan finom, de megettük. Cikkünkben felidézzük milyen is volt az iskolai menza régen , így hogy újra elérkezett az iskolai időszak. Nosztalgiára fel!
Iskolai menza régen
Biztosan mindannyiunknak van pár menzás sztorija, amire szívesen gondol vissza. Talán még sokunkban ma is megvannak azok a jellegzetes ízek, amiket akkor ettünk. Ha valami finomság volt ebédre annak már rögtön híre ment, tesók, barátok adták tovább az információt osztályról-osztályra és már epekedve vártuk a délidőt, hogy végre újra ehessük a nagy kedvencet a piskóta kockát csokoládé öntettel.
–
Amiket akkor ettünk…
A kínálat nem volt túl nagy, biztosan sokszor mondtuk egy-egy nap egy levesre, vagy főzelékre, hogy “jaj ne, már megint ez”. Az ételek egyszerűek voltak és senkit nem érdekelt, hogy egészséges-e vagy sem. Sokszor hétfőnként krumplistészta volt a menü, ugyanis ennek elkészítéséhez nem volt szükség friss alapanyagokra. A krumplistésztát nagyon elrontani nem lehetett. Nem volt különösen finom, de rossz se. Ha már a tésztaételeknél vagyunk, biztosan mindenki emlékszik még a túrós tésztára, amit jól felvizezett tejföllel kaptunk cukrosan (akkor még nem számított, mennyi cukor van az ételünkben).
Nagy dilemmát okozott még a káposztás tészta, ugyanis sokan cukorral ették, viszont páran ezt szentségtörésnek vélték. Bárhogyis nézzük, tipikus menzakaja volt a káposztás tészta akkoriban. Gyerekek nagy kedvenceként tartották számon, a hihetetlenül egyszerű mákos tésztát. A mákos tészta előtt általában gulyás levest adtak a menüben, illetve az alattomos mákszemek eltisztítására olykor kaptunk almát is. Ütött kopott volt ugyan, de megettük. És ha nem volt alma, szüleinknek meg sem kellett kérdezni mi volt az ebéd, hiszen a bizonyíték ott maradt a fogunk között.
Bár az étellel nem illik játszani, biztosan sokszor előfordult, hogy csereeszközként használtuk akár a húst vagy a desszertet egy-egy ebéd alatt és olykor sikerült is valóban jó üzletet kötnünk egy-egy osztálytársunkkal, aki finnyásabb volt.
–
A rettegett “konyhásnénik”
Előfordult az is, hogy rettegtünk egy-egy konyhásnénitől, ilyenkor a kevésbé finom ebédet meghagyva, igyekeztünk különböző praktikákat bevetni, hogy úgy tűnjön, mintha ettünk volna a fogásból. Ha szerencsénk volt, oda tudtuk adni olyan osztálytársnak, aki jóétvágyú volt, de ha nem jártunk sikerrel, igyekeztünk legalább a húst bepréselni a köret alá, vagy a tányéron úgy alakítani az alapanyagokat, hogy úgy tűnjön, mintha ettünk volna belőle.
Ha valakit jobban kedvelt a konyhás néni, nagyobb adagokat kapott a finomabb ételekből és nagyban irigykedtünk rá, amikor még a desszertből is kaphatott repetát.
