A disznóvágás és disznótor története

Finom ételek és italok, remek hangulat, ez az ami garantált minden disznóvágáskor. Tudtad egyébként, hogy a disznóvágás igazi magyar hagyomány? Cikkünket csak húsimádóknak ajánljuk!

A disznóvágás hagyomány eredete

Honfoglaló őseink is már fogyasztottak sertéshúst. A ma is ismert sertés ősét keletről hozták be, ami jóval nagyobb volt, mint a mostani példányuk. Fűszerezéshez paprikát még nem használtak, de ismerhették már a borsot, gyömbért, rozmaringot, sáfrányt, majorannát. A paprikát csak a 18. századtól kezdtél el használni, innentől már fogyasztottak paprikás kolbászt, gulyást, paprikás szalonnát.

Az 1900-as évekre a disznóvágás hagyománya kialakult és egész sor szokásokat vonultattak fel rá. A hagyomány szerint november 30-ával kezdődik meg a disznótorok időszaka. A lakomákat farsangkor tartották meg, így a hideg időben a húsokat el tudták tenni, hiszen ekkor még nem volt hűtőláda. Régen ezért is volt szokás téli esküvőket tartani, hiszen kellett a hús a lakodalomra.

A disznóvágás hatalmas eseménynek számított. Régen aznap a családok gyermekei még iskolába sem mentek, hogy részt tudjanak ők is venni a jeles napon, hiszen hajnalban kezdődött a munka és a szórakozás az egész családnak. Ilyenkor a családok felváltva tartották meg a disznóvágásokat, hogy egymásnak tudjanak segíteni.

A disznót mindig a legügyesebb férfi szúrta le, ha nem volt ilyen, aki ezt elvégezte volna, hentest vagy böllért hívtak. A disznót négyen lefogták, az asszonyok, akik a vért gyűjtötték is odaálltak. A perzselést követően megkezdődött a munka. Mindenki a saját feladatát végezte, így szépen rendben haladtak a folyamatok. Az asszonyok főleg a belek tisztítását, a töltelékek készítését készítették. A még hajadon leány feladata volt a hájas pogácsa elkészítése, ami ha jól megemelkedett, az azt jelentette, hamarosan férjet talál.

A vendéglátó feladata ezen a jeles napon az volt, hogy minden segítővel beszélgessen, tréfálkozzon és finom italokkal kínálja őket. Senki sem maradt éhes szájjal, ebédet és vacsorát is készítettek a nagy napon. A mulatozás egészen éjfélig is eltarthatott, ilyenkor zenéltek, énekeltek, táncoltak, iszogattak. Olykor még azok is ellátogattak, akik nem lette meghívva és tréfás, vicces verseket mondtak a ház előtt, amit aztán a vendéglátó hússal köszönte meg.

A disznótor hagyománya még ma is él, és sokan szívesen vesznek részt rajta. Bár sok szokást elhagytunk már e jeles nap körül, a jókedv és kellemes hangulat mindig megmarad.

kapcsolat